Kabin bőröndöket nézegettünk a feleségemmel

Mivel egész évben nagyon sokat dolgoztunk, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy a jövő év elejét egyből pihenéssel fogjuk indítani. Mindketten már jó előre elterveztük azt, hogy januárban egy hetet mindenképpen szabadságon fogunk tölteni. Szerencsére a feleségemet elengedte a főnöke, nekem pedig könnyű dolgom volt, hiszen gázszerelőként egyéni vállalkozó vagyok, így aztán senkit sem kell megkérdeznem arról, hogy elmehetek-e szabadságra.

Habár mindkettőnknek a december az egyik kedvenc hónapja, a karácsonynak és a szilveszternek köszönhetően, azért valljuk be, elég fárasztó tud lenni, mert olyankor is sok a tennivaló és néha a stressz is felüti a fejét. Mikor lemennek az ünnepek, szinte fáradtabbak szoktunk lenni, mint előtte, ezért aztán már évek óta be szoktunk iktatni egy wellnesselős hosszú hétvégét január elején a feleségemmel, hogy kipihenten kezdhessük az új évet.

Idén azonban úgy éreztük, hogy érdemes lenne egyel emelni a tétet, és nem csak itthon elmenni egy wellness hétvégére, hanem elutazni egy hétre, külföldre. Már augusztus végén elkezdtük tervezgetni az utazást, és végül úgy alakult, hogy a januári pihenős hetünket Milánóban fogjuk tölteni, egy wellness szállodában. Ez azért lesz jó, mert ott lesz alkalmunk élvezni a wellness kényeztetéseket, de ha ezt esetleg megunnánk, akkor számtalan kultúr program is várhat ránk.

Várom már az utazást, részben azért is, mert repülővel fogunk menni. Jó pár év eltelt már azóta, hogy utoljára repülőn ültem, a feleségemnek pedig még sosem volt része ilyen élményben, szóval mindketten izgatottak vagyunk. Móni amúgy is mindenért nagyon tud lelkesedni, szóval a repülővel kapcsolatos dolgok intézését ő vállalta magára. Egy „fapados” légitársasághoz foglalt jegyet.

Nem sokkal az után, hogy lefoglalta a jegyeket, Móni azzal állt elő, hogy az utazáshoz mindenképpen új bőröndökre lesz szükségünk, mert a légitársaság, aminél utazunk, akármilyet nem enged fel a gépre. Először meglepődtem, hogy mégis mióta van olyan szabály, hogy ütött-kopott bőrönddel nem lehet repülni, de aztán persze Móni felvilágosított arról, hogy nem a küllemről, hanem a méretekről van szó, mert meg van szabva, hogy maximum hány centiszer hány centis bőröndöt vihet fel az ember kézi poggyászként a gépre. Mire kifejthettem volna, hogy mielőtt újat veszünk, talán érdemes lenne lemérni az itthoniakat, kedves feleségem már közbe is szólt, hogy ő már lemérte az összes itthoni bőröndöt és sporttáskát, és bizony egyik sem felel meg az elvárásoknak.

Így aztán nekiállt böngészni a netet, kabin bőröndöket keresve. Én korábban még sosem hallottam a „kabin bőrönd” kifejezést, de mint utóbb kiderült, ezek direkt olyan méretű bőröndök, amik megfelelnek a már említett fapados légitársaságok legnagyobb megengedett kézi poggyász méretének. Mindig tanul valami újat az ember.

Persze ha már vásárlásról volt szó, Móni egyből kezébe vette az irányítást, és megnyugtatott, hogy nekem nem kell táska válogatással töltenem az időmet, mert ő majd néz kabin bőröndöt mindkettőnknek. Jó pár napig keresgélt, mire talált egy olyan webáruházat, amire már azt mondta, hogy elég nagy a választék és az ár kínálat is kedvező kabin bőröndök terén. Nekem is megmutatta az oldalt és tényleg igaza volt, hiszen minden egyes bőröndhöz oda volt írva, hogy felvihető annak a légitársaságnak a gépére, akihez a jegyünk szól, és tényleg nagy volt a választék, formában, színben és árban egyaránt.

Mint az átlagos, vásárlás iránt nem nagyon rajongó férfi, nem igazán akartam foglalkozni a bőrönd kérdéskörével, de annyit azért kértem a feleségemtől, hogy ha lehet, akkor ne feltétlen a legdrágábbat válassza, mert annyi úgysem repülünk, hogy túl hamar elhasználódjon. Persze azért volt egy olyan érzésem, hogy ennek ellenére nem a legolcsóbb két táskát teszi majd be a kosárba, de végül egész kellemes meglepetés ért, mikor benyújtotta a számlát nekem, mert kevesebb lett a végösszeg, mint vártam.

Móni nekem egy sötét szürke, keményfalú bőröndöt választott, aminek kifejezetten örültem, mert mindig is a konzervatívabb és visszafogottabb dolgok híve voltam. Ő viszont szinte az én szöges ellentétem, éppen ezért nem is lepődtem meg azon, hogy saját magának egy rikító rózsaszín, szintén keményfalú kabin bőröndöt vásárolt. Nem is ő lenne, ha nem akarná, hogy még a bőröndje is ízig-vérig nőies legyen. Az pedig nem vitatható, hogy valószínűleg egy ilyen élénk színű táskát sokkal könnyebb nem összetéveszteni máséval a reptéren, mint mondjuk az én szürkémet.

Noha még messze van a várva várt utazás, az új bőröndjeink már a garázsban várják, hogy végre használatba vegyük őket. Annak ellenére, hogy kifejezetten kabin bőröndként árulták őket, természetesen kiválóan alkalmasak más járművön való utazásra is. Lehet, hogy decemberben, mikor meglátogatjuk Móni nagyszüleit vidéken, akkor majd felavatjuk az új bőröndöket, hogy kitapasztaljuk mennyi ruha fér bele és mit hova érdemes elhelyezni benne.

Végtére is örülök, hogy a légitársaság miatt új bőröndöket kellett vennünk, mert egyrészt a régi utazótáska állományunk már elég kopottas volt, másrészt pedig már biztosan tudom, hogy nem kell attól félnünk a becsekkolásnál, hogy vajon a táskánk elfogadható méretű-e, vagy sem.